6. fejezet - Meglepetések

Jason állt előttem. Most már tudtam, hogy miért volt olyan ismerős a hang amit hallottam.
- Te meg mit keresel itt? - csodálkoztam.
- Bocs, de ezt én is kérdezhetném tőled! Ide csak személyzetek léphetnek be! - mondta miközben féloldalasan mosolygott. Legszívesebben arcon csaptam volna.
- Ennek a kávézónak a tulajdonosát keresem! - feleltem kihívóan.
- Itt áll előtted!
- Tessék? - néztem rá furán. - Te?
- Miért, valaki mást vártál? - nevette el magát - Apámé ez a kávézó! Ja biztos te vagy apám üzlettársának a lánya! Mondta, hogy jössz!- esett le neki.
Akkor nekem is leesett! Hiszen Jenny mondta, hogy az üzletvezetőnek a fiát keressem mert most csak ő van itt! Hogyan lehetek ekkora hülye, tehát akkor apáink ismerik egymást!
- Na, nem akarsz kezdeni, ahelyett, hogy itt állnál? - mosolyodott el ismét.
- De, persze! mit csináljak? - kapcsoltam.
- Először is vedd fel ezt! - mutatott a kezében lévő blúzra. Persze az egyenruha! Jutott hirtelen eszembe. Gyorsan kikaptam a kezéből és rávettem a toppomra.
- Oké, most már mehetsz! Majd Jenny megmutatja a többi dolgot! - vezetett ki a raktárból, vissza a kávézóba. Mikor visszaértünk Jennyhez, Jason gyors rám kacsintott, majd kiment a kávézóból. Ezután úgy lefagytam, hogy megszólalni sem tudtam.
- Látom megismerkedtél a tulajdonos fiacskájával! - nevetett Jenny.
- Aha! - fújtam ki a gőzt, de aztán én is elnevettem magamat.
Jenny nagyon kedves volt. Mindent megmutatott, segített, hogy hogyan csináljam a dolgokat. Először egy kicsit nehéz volt, de hamar beletanultam. Délután viszont már nagyon elfáradtam. Kettőig tartott a munkaidőm. Mikor végeztem gyorsan letettem a blúzomat.
- Te is jössz Jenny? - fordultam a barna hajú lány felé.
- Persze!
Mivel Jenny gyalog volt, ezért a biciklimet magam mellett toltam, miközben beszélgettünk.
- Most fejeztem be a gimit. - mesélte.
- Hova fogsz menni egyetemre? - kérdeztem.
- Belső építész akarok lenni! - mondta.
- Hú az nagyon jó, de akkor hogy, hogy itt dolgozol?
- Ó ez csak nyári munka. Tudod kell a pénz, és aztán meg azt a nyarat még a barátommal Taylorral akartam tölteni!
- Te Taylorral jársz? - kaptam fel a fejemet.
- Igen, ismered?
- Persze, Ő az unokatesóm.
- Na, ne!
- De- de! - mosolyodtam el. Ez azért hihetetlen. Nem tudtam annyira elképzelni őket együtt. De mindegy.
Mikor odaértünk a házunkhoz elköszöntem tőle, majd megöleltem.
- Holnap találkozunk! - köszöntem el.
- Szia! - integetett.
Egy darabig csak álltam ott, mivel nagyon örültem hogy új barátra leltem. De ekkor egy hang zökkentett ki a gondolat menetemből.
- Szia!
Megfordultam és Amyval találtam szembe magam.
- Helló! - sóhajtottam.
- Haragszol rám? Mert nem válaszoltál az SMS-eimre.
- Bocs, nem értem rá! - próbáltam lerázni magamról, de azt hiszem nem sikerült mert úgy követett mint egy pióca.
- Hallom dolgozol! - kiáltott fel.
- Te leskelődsz utánam? - fordultam vissza.
- Nem dehogy! Csak olyan fura vagy mostanában!
- Én nem!
- De igen, nem árulsz el semmit, azt is anyukádtól kellett megtudnom, hogy Jasonék kávézójában dolgozol! Mintha nem ígérted volna meg, hogy nem találkozol vele, és nem futsz utána! - üvöltötte.
- De hát nem tudtam! - mondtam kétségbeesetten. - Amúgy meg, te nekem nem tilthatsz meg semmit sem. Úgy hogy szállj le rólam! - kiáltottam már én is.
- Rendben, ha ezt akarod akkor mostantól nem vagy a barátnőm! Barátkozz csak azzal a hülye Jennyvel! - fújtatott Amy és elfutott.
- Oké, de Jenny nem hülye! - kiáltottam utána, majd berohantam a házba. A jókedvemet mintha elfújták volna.
- Valaki hogy összeveszett az előbb! - nevetett Anne.
- Csak fogd be! - morogtam rá.
- Ne rajtam töltsd ki a mérgedet! Amúgy meg jól hazudtál Amynek, azzal kapcsolatban, hogy nem tudtad, hogy Jasonéké a kávézó! - szólt utánam.
- Mi??? - néztem rá hülyén.
- Igen jól hallottad!
- Te tudod, hogy ki Jason?
- Jaj ne nevettesd magad! Hát persze, hogy tudom, hogy kicsoda!
- Én nem tudtam!
- Kis naiv! - nevetett kárörvendően Anne. És mielőtt bármit is kérdezhettem volna tőle kiment a szobából. Én meg csak álltam ott, és nem értettem semmit sem. Hiszen én is csak véletlenül találkoztam Jasonnal, akkor Ő honnan ismerheti? De vajon ki igazából Jason? Csak ezek a kérdések jártak a fejemben.

5. fejezet - Nyári munka

Sziasztok! Már elég régen írtam, most viszont hoztam egy új részt! Remélem tetszeni fog!
Julia

Este jó későn feküdtünk le Amyvel. Bár nagyon fáradt voltam, Amynek viszont be nem állt a szája. Egyfolytában Jasonról beszélt, hogy milyen cuki, aranyos, tökéletes stb. Ha már csak a neve is szóba kerül hányni tudnék! Szóval végig dumáltuk, meg filmeztük az éjszakát. Annyi Szívek szállodája részt néztünk meg, hogy már zsongott tőle a fejem! Így persze reggel 11- kor ébredtünk. Bár hívtak, hogy ebédeljek ott én inkább hazamentem. Otthon egyből felmentem a szobámba, és visszafeküdtem még egy kicsit. Betettem egy kis zenét, hogy lenyugtasson. Egyszer csak valaki kopogott. Anyu dugta be a fejét az ajtón.
- Szia kicsim! Milyen volt tegnap? Kate mondta, hogy jó sokáig aludtatok. Jól vagy? - ült le az ágyam szélére.
- Aha persze! - feleltem egy kis szünet után.
Még is mit mondhattam volna? Hogy tegnap elütött egy fiú, aztán a strandon meg ott flörtölt velem? Vagy azt, hogy az unokatestvérem megfenyegetett? Na igen ezt még sem mondhattam....
- Oké, mert elég sápadtnak tűnsz! - mért végig anyu.
- Anya jól vagyok, ne izgulj! - válaszoltam, majd megöleltem.
- Van egy jó hírem! - bontakozott ki az ölelésből.
- Micsoda?
- Szóval tudod tegnap együtt vacsoráztunk a barátainkkal, és nagyon sokat beszélgettünk, aztán te is szóba kerültél, és felajánlották, hogy most nyitottak egy új kávézót a közelben, és ha van kedved dolgozhatnál náluk ezen a nyáron!
- Ez komoly? - néztem rá boldogan.
- Igen!
- Ó anyu köszi!
-Látom jobb kedved lett! - mosolyodott el.
- És mikor kezdhetek?
- Már holnap!

Másnap reggel izgatottan ébredtem. Már nagyon vártam, hogy elkezdhessem a munkát. Gyorsan letusoltam, megmostam a hajamat. Felvettem egy rövid gatyát, egy fehér toppot, belebújtam a szandálomba. Felvittem egy kis sminket magamra, és már készen is voltam. Lerohantam a lépcsőn egyenesen a konyhába.
- Így jó leszek? - kérdeztem köszönés nélkül.
- Neked is szia! - köszönt Anne.
- Nagyon csinos vagy, de azt elfelejtettem mondani, hogy majd adnak egyenruhát! - szólt anyu.
- Ó, rendben! - vontam meg a vállamat. - Na sziasztok, akkor majd jövök!
Kirohantam az ajtón, majd felültem a bringámra, majd elhajtottam. Anyu tegnap elmondta, hogy hol van a kávézó, így hamar odataláltam. Az út csak 10 perces volt.Nagy levegőt vettem majd beléptem az ajtón. A kávézó tömve volt vendégekkel. Belülről nagyon szép volt. Szemben volt a pult, oldalt pedig az asztalok. Olyan régies hatása volt, de egyből megtetszett. Oda mentem a pulthoz, ahol egy hosszú barna hajú lány írt valamit. Megköszörültem a torkomat, mire egyből felkapta a fejét.
- Helló! - köszöntem - A tulajdonost keresem, én vagyok az új dolgozó.
- Szia! Igen mondták, hogy jönni fog egy új lány! - mosolyodott el - Jenny vagyok! Sajnos most nem tudlak odavinni, mert annyi vendég van mint a csuda, de ha itt hátramész, akkor ott találod a tulajdonos fiacskáját, aki éppen felügyeletet tart! - kacsintott rám, miközben hátra felé mutatott.
Megköszöntem a segítséget, és hátra indultam.
- Helló, van itt valaki? - néztem körül de nem láttam senkit sem.
Ekkor valaki megérintette a vállamat. Nagyon megijedtem.
- Szia! - köszönt rám. Annyira ismerős volt a hangja, de egyszerűen nem jutott eszembe, hogy ki az. De akkor hátrafordultam, és megláttam Őt....