2. fejezet - Családi ebéd

Sziasztok!
Itt van a következő fejezet! Ez már egy kicsit izgalmasabb! Remélem tetszeni fog!
Julia

Reggel elég sokáig aludtam, így gyorsan kellett elkészülnöm. Berohantam a fürdőbe, vagy is be mentem volna ha Anne nem lett volna benn, gondolom már úgy két rája.
- Nyisd ki az ajtót! - dörömböltem.
Egy ki idő múlva Anne kidugta a fejét, majd lassan kivonult.
- Bunkó! - kiáltottam utána.
- Vagy te! - fordult vissza.
Gyorsan megfürödtem, megmostam a hajamat. Egy fehér rövidnadrágot, és egy kik virágos blúzt vettem fel. Kisminkeltem magamat, és már készen is voltam. Mikor elkészültem oda álltam a tükör el, és végig mértem magamat. Egész jól néztem ki, bár nem vagyok az a nagyon menő csaj, sőt asszem egyáltalán nem vagyok az. Viszont a hajamra mindig is büszke voltam, szép hosszú barna, és göndören és egyenesen is jó áll! Lementem a konyhába anyuhoz.
- Csinos vagy kicsim! - mosolygott rám.
- Köszi! Miben segíthetek?
- Már mindjárt készen vagyok, inkább szólj a nővérednek, hogy igyekezzen mert mindjárt indulunk.
- Rendben.
Felmentem a lépcsőn, és most inkább bekopogtam az ajtó, nehogy megint elkezdjen üvölteni.
- Gyere mindjárt megyünk! - nyitottam be. A tükör előtt állt és éppen szempilla spirálozott.
- Ne nézz már! - fordult felém. Hát igen nehéz a 18 éves nővérekkel.
10 perc múlva már Amyék háza felé sétáltunk. Anne most is nyávogott mint mindig, de most nem foglalkoztam vele. Kate nyitott ajtót.
- Sziasztok! De jó újra látni titeket! Lányok hogy megnőttetek!
- Kate néni! - öleltem át.
- Gyertek be!
Finom illatok fogadtak minket. a ház mint mindig tiszta volt. Katenek van egy kis rendmániája kicsi.......
- Sziasztok, Emma John hello! - köszönt Amy apja - üljetek le!
A teraszon ettünk, mivel ez nálunk családi hagyomány. Az asztal szépen meg volt terítve és tele volt finomságokkal. Ekkor megérkezett Amy, és bátyja Taylor.
- Hello! - ölelt át minket.
Be kell vallanom egész jó képű lett. Régen olyan pattanásos feje volt, de úgy látom összeszedte magát.
- Ó Taylor milyen aranyos vagy! - csicseregte Anne.
Amyvel össze néztünk, majd elnevettük magunkat. Az ebéd nagyon jól telt sokat beszélgettünk. Megbeszéltük az egész éves dolgokat. Persze csak olyat amit szülőkkel is lehet. Taylor nevettetett minket, és nagyon sok mindent mesélt. Tényleg jó fej lett. Bár nem tudom, hogy egy srácnál mi számít normálisnak. Fiú tesóm sohasem volt, sőt be kell vallanom hogy barátom se nagyon. Persze Annek rengeteg, csak úgy csüngnek rajta a fiúk. Amy zökkentett ki a gondolkodásból.
- Ugye itt maradsz még, mert úgy legalább tudnánk normálisan is beszélni! - kacsintott egyet és ebből tudtam, hogy mondani akar valamit.
- Hát persze! Szívesen!
- Hé Anne te nem akarsz? - nézett Amy Annre.
- Ó nem , dumcsizzatok csak egy jót! - mosolygott kárörvendően.

Ebéd után anyuék hazamentek, mivel délután még hivatalosak voltak valakihez, valami üzlettárs.... Anne pedig Rachelhez megy. ( Ő az itteni barátnője) Mi pedig Amyvel kiültünk a kiültünk a kertbe a hintaágyra, hogy megbeszéljük a dolgokat ami ebben az évben történt.
- Képzeld Anne szakított a barátjával! - kezdtem bele én a mesélésbe.
- Na ne! Hiszen olyan nagy volt a szerelem. - nevetett kárörvendően Amy.
- De- de! Megcsalta egy kis libával!
- Juj ez azért durva! Most már tudom, hogy miért volt bunkó Anne.
- Hát igen...
Egy darabig csöndben ültünk, majd megszólaltam.
- És mit is akartál mondani?
- Hááát!!! Képzeld van egy srác, vagy is kettő! - mondta zavartan.
- Na ne van pasid, és ezt nem is mondtad?
- Jaj nem csak nagyon tetszik! - nézett a földre zavartan.
- De ki az? Ne húzd az idegeimet.
- Jasonnak hívják, és tavaly ősszel költöztek ide, tudod miután már elmentetek. Nagyon helyes, fekete haj, kék szem! Eggyel fölöttünk jár!
- Hú ha! - füttyentettem egyet. - És beszéltetek már?
- Igen elég sokszor! Van egy bátyja aki most fejezte be a gimit!
- Ó akkor Ő az enyém! -sikítottam nevetve.
- Ja persze! - ekkor már ő is nevetett.