- Lemehetnénk a strandra ha van kedved! - mondta Amy, mikor már vagy két órája beszélgettünk.
- Nincs ahhoz már késő? - utaltam arra, hogy már négy óra lesz.
- Jaj dehogy! Szinte mindenki ilyenkor van! Na tök buli lesz!Utána meg itt maradhatnál. Anyukádék úgy sem lesznek otthon nem?
- Hát jó, de akkor át kell mennem a cuccaimért.
Elindultam kifelé. Már majdnem a házunkhoz értem, át akartam menni az úttesten, mikor egy motoros közeledett felém.Én a sokktól úgy lefagytam, hogy meg sem tudtam mozdulni. Csak álltam, és álltam.Már azt hittem, hogy mindjárt elüt, becsuktam a szememet, és vártam az ütközést, de semmi nem történt. Éreztem, hogy valaki leguggol mellém. Kinyitottam a szememet, és egy helyes kék szemű, fekete hajú sráccal találtam szembe magamat.
- Ugye jól vagy? Fáj valamid? - kérdezte, és nagyon látszott rajta, hogy aggódik.
- Nem tudsz vigyázni? - kiáltottam fel mérgesen. Azt hiszem ekkor jött ki rajtam minden feszültség.
- Ne haragudj véletlen volt...
- Persze véletlen! - morogtam, és oda sem figyeltem arra, hogy fel akart húzni, magamtól akartam felállni... Nekem aztán nem kell segítség! Persze alig bírtam felállni, úgy remegtek a lábaim.Már majdnem megint elestem, de a helyes srác elkapott.
- Vigyázz! -szólt kedvesen, és megfogta a vállamat, hogy segítsen.
De én gyorsan leráztam magamról, és a házunk felé botorkáltam. Hallottam, hogy utánam szól, de én nem figyeltem rá. Gyorsan bementem a házba. Már mindenki elment, csak egy cetlit találtam a konyhapulton. Nem nagyon izgatott akkor semmi csak lerogytam a kanapéra. Jó 5 perce feküdhettem már, mikor végre normálisan tudtam gondolkodni. Igazából nem fájt semmim csak iszonyúan sokkot kaptam. Mikor összeszedtem magamat, felmentem az emeletre átöltözni. Felvettem a kék bikinimet, és rá egy fehér nyári ruhát, és strandpapucsba bújtam. Persze a napszemüvegemet majdnem ott hagytam... A táskába gyorsan belegyömöszöltem egy törcsit, meg egy kis pénz tettem be.
Amyék háza elé késve érkeztem. Mikor észrevett elkezdett integetni.
- Már azt hittem, hogy nem jössz! Minden rendben van? - kérdezte mikor meglátta a kétségbeesett képemet.
- Majd útközben elmondom! - legyintettem.
Amy ledöbbent, mikor elmeséltem neki, hogy mi történt.
- Ú, és jól vagy? - kérdezte aggódva.
- Igen, most már igen!
Sziasztok!
Bocsi ez egy kicsit rövidre sikerült, de majd a következőt igyekszem hosszabbra írni!
Julia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése