- Ott van nézd!
- Ki van hol? - kérdeztem fáradtan.
- Hát Jason! - mutatott jobbra.
Ekkor megláttam Őt, és ledöbbentem, mivel felismertem.
- Én Őt ismerem! - dadogtam zavartan.
- Mi? - nézett most Amy furán.
- Ő ütött el!
- Na ne most komoly?
- Igen, biztos! - Néztem megint arra, és most már teljesen meg voltam arról győződve, hogy egy fél órája ez a srác gázolt majdnem halálra.
- Nem tetszhet neked Ő! Hiszen olyan bunkó! - morogtam.
- Nem is, csak jobban meg kell ismerned! - felelte Amy.
- Eszem ágában sincs!- fújtattam.
Aztán felugrottam, mert láttam, hogy felénk közeledik.Gyorsan beugrottam a vízbe. Lebuktam, mert nem akartam senkit sem látni, sem hallani. Mikor már nem bírtam levegő nélkül, felmentem a víz felszínére, és láttam, hogy Amy Jasonnal beszélget. Elég furán nézett ki Amy, vörös haját tekergette, és néha - néha felnevetett. Én ettől csak még dühösebb lettem, aztán láttam, hogy Jason idenéz, és int egyet. Na akkor inkább visszabuktam a vízbe, és elúsztam.
Mikor már jó távol voltam tőlük, kimentem a partra, és sétálni kezdtem. Mivel a törülközőm nem volt nálam, ezért majdnem megfagytam. Sajnos későn vettem észre, hogy visszaértem Amyékhez, és mivel észrevettek, már nem tudtam elrohanni, így szép lassan elindultam feléjük.
- Helló! - dörmögtem.
- Szia! - nézett rám mosolyogva Jason - Remélem már jól vagy! Amy mondta, hogy nagyon megijedtél.
Ekkor észrevette a kezemen egy sebet, amit az esésnél szereztem. és a víz jól feláztatta, így elég rondán nézett ki. Megfogta a karomat, és megvizsgálta a sebet. Én ettől úgy ledöbbentem, hogy csak úgy hagytam, aztán észrevettem Amy rosszalló pillantását, és inkább gyorsan elkaptam a kezemet.
- Ó, ez semmiség! - nevettem zavartan, és a földet kezdtem el figyelni, mivel kezdett kínossá válni ez a szituáció.
- Azt hiszem mennünk kéne Julia! - nézett rám Amy mérgesen.
- Ja persze!
- Nem fázol? - kérdezte Jason, és felém nyújtotta a törülközőjét.
Én meg gyorsan kikaptam a kezéből, aztán motyogtam valamit, hogy megyek átöltözni, aztán gyorsan eliszkoltam. Mikor megtöröltem magamat, és felöltöztem, lassan visszaindultam. Közben meg azon gondolkodtam, hogy Jason miért volt velem olyan kedves. Nem kellett volna neki. Legszívesebben annak örültem volna. ha üvöltözik velem, vagy valami ilyesmi. De nem, ehelyett, ott simogatta a kezemet, ami persze tök jó volt! Hogy mi????? Tök jó?? Hogy gondolhatok csak ilyenre is? Utálom Jasont!
Közben megláttam Amyt, de már csak egyedül volt.
- Itt vagyok mehetünk! - mondtam halkan.Meg sem várta a választ hanem elviharzott.
- Jaj Amy, most miért vagy rám dühös? Csak nem Jason miatt? Tőlem a tiéd lehet nekem nem kell! - pfújtattam dühösen.
- Akkor meg miért évődtél vele? Láttam a szemedben, hogy tetszik neked! - állt meg egy pillanatra Amy, de aztán tovább rohant.
- De nekem nem tetszik! Szerintem csak lelkiismeret furdalása volt amiatt, hogy elütött! Ennyi az egész! De állj már meg, mert még mindig fáradt vagyok, és nem tudok ilyen gyorsan menni. Hallod?
Ekkor végre megállt Amy, és a szemembe nézett.
- Akkor nem tetszik?
- Nem! - sóhajtottam.
- Meg kell ígérned, hogy nem fogsz vele sohasem randizni! Ígérd meg! - követelődzött.
- Mi? - néztem rá furán, de aztán láttam, hogy komolyan gondolja, így mondtam, hogy megígérem.
Ezután Amynek már jobb kedve lett, és megölelt, és nevetve ment tovább. Én már ilyen könnyen nem tudtam váltani. Sok kérdés gyűlt fel bennem, amikre egyszerűen nem találtam választ. De olyan fáradt voltam, hogy gondolkodni sem volt erőm, csak mentem előre, Amy után.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése