- Hamarosan! - mondta anyu már sokadszorra.
Utálom mikor a szülők nem adnak értelmes válaszokat a kérdéseinkre!
- Hagyd már abba ezt az ficánkolást! Nyugodjál már le! - szólt rám idegesen Anne a nővérem, miközben felpillantott a sztárújságjából.
- Gyerekek nyugalom! Már mindjárt Londonba érünk. - fordult meg másodszor is anya.
Minden évben a nyári szüneteben, el szoktunk menni Londonba. Ott lakik apukám testvére Kate, a családjával együtt. Nekünk is van ott egy házunk, egy utcában az övékkel. Annyira szeretek ott lenni, mindig történik ott valami. Amy, az unokatestvérem egy idős velem, ő is most töltötte be a 16-ot! E-maillen szoktuk tartani a kapcsolatot, meg persze facebook-on.
Ekkor befordultunk az utcánkba.
- Végre itt vagyunk! - kiáltottam fel - Remélem ez az idei nyár is olyan jó lesz mint a többi! - gondoltam.
Ekkor még nem is sejtettem, hogy mennyire!
Kiszálltam a kocsiból, és a házunkhoz futottam.
- Mit kell úgy rohanni! - forgatta a szemét Anne - El se kellett volna jönnöm! Úúúú Rachel küldött egy SMS-t, holnap átjön! - kiáltott fel.
Most én nézetem az égre. Nővérek!
Segítettem apunak bevinni a cuccokat. Felmentem az emeletre, hogy kipakoljam a cuccaimat. A ruháimat beakasztottam a szekrénybe, a könyveimet a polcra tettem. Mikor mindennel végeztem, leheveredtem az ágyra, és egy darabig csak úgy feküdtem. Már jó tíz perc is eltelhetett, mikor valaki kopogott!
- Ki az? - kérdeztem.
- A mumus! - szólt valaki mély hangon.
Ekkor felugrottam az ágyról, és az ajtóhoz rohantam. Kinyitottam az ajtót, és egyszerűen éreztem hogy ő lesz ott! Amyt pillantottam meg.
- Amy!!! - kiáltottam, és egymás nyakába borultunk.
- Ezt nem hiszem el! Hogy - hogy idejöttél? Úgy volt, hogy holnap találkozunk! - néztem rá boldogan.
- Jaj meg ne fojtsál! - nevetett - anyu mondta, hogy nézzek be hozzátok, mert meg akar titeket híni holnap ebédre! Anyukáddal már beszéltem és ő nagyon örült neki.
- Ez szuper! Itt maradsz?
- Hát csak egy picit, mert még segítenem kell anyuéknak. - felelte.
Nem sokáig maradt. Éppen, hogy csak beszélgettünk vagy 10 percet, már rohannia is kellett, hogy hazaérjen.
Este korán le akartam feküdni, mivel nagyon elfáradtam a hosszú utazás miatt. Mikor elhaladtam Anne ajtaja előtt, hangok hallatszottak ki:
- Igen tudom! Én is szeretlek! Majd mikor alszanak majd akkor! Oké?
Ekkor késztetést éreztem, és benyitottam Anne szobájába. Anne nagyot ugrott, és mérgesen felém kiáltott.
- Hogy merészelsz csak úgy benyitni hozzám? - ordított magából kikelve.
- Bocs! - forgattam a szememet, és inkább kimentem a szobából.
Mielőtt elaludtam volna, sokat gondolkodtam azon, hogy vajon kivel beszélhetett. Fent akartam maradni, hogy meghalljam, ha esetleg kimenne a szobájából. De elnyomott az álom. Később ezt nagyon sajnáltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése